Sokan számolnak be arról, hogy szorongásuk akadályozza őket nap, mint nap. Szorongás a buszon, a villamoson, szorongás a munkahelyen, egy találka előtt, az ismerkedés közben, a randevún, a párkapcsolatban. Látszólag a legváltozatosabb szituációkban, a legváltozatosabb okok miatt tör rá az emberekre az a fojtogató érzés, a heves szívverés, a verejtékezés, a gyomorfájás, vagy ezek kombinációja.

Sok esetben előfordul azonban, hogy a sokszínű tünetek mögött egy közös motívum húzódik meg: félelem önmagunk felvállalásától. Mi történik akkor, ha lelepleződünk? Ha kiderül, hogy nem vagyunk elég okosak, ha nem is értünk eléggé a munkánkhoz. El merjük-e hívni szívünk választottját, hiszen biztosan talál kivetnivalót a kinézetünkben, unalmasnak fog találni bennünket, és egyébként sem a mi ligánk, túl jó hozzánk képest!

Ilyenkor, a veszélyhelyzetet észlelve, a testünkön keresztül üzen a lelkünk, ez a vészreakció maga a szorongás.

A szorongásnak fontos szerepe van: megment minket attól, hogy veszélybe kerüljön az önértékelésünk. A probléma az, hogy sokszor a szorongás miatt nem érjük el, amire igazán vágynánk. A szorongás kényelmes megoldás, hiszen ismerős, jól bevált, a szorongás leküzdése erőfeszítést igényel, ráadásul tele van veszélyekkel.

Nem szabad azonban elfeledni, hogy amikor valakitől félünk, sok esetben a másik személy helyett gondolkodunk. Előre eldöntjük, hogy akit meg akarunk hódítani magasabb igényekkel rendelkezik, amiknek nem tudunk megfelelni, eldöntjük, hogy a főnökünk egy mindig tökéletesen teljesítő „droidot” szeretne látni. A szorongás ilyen esetekben meggátolja, hogy önmagunk tudjunk lenni, meggátolja, hogy kreatívak legyünk, átveszi a kontrollt felettünk. Végül, ha van is bennünk valami pozitívan értékelhető, azt nem láthatja a másik, hiszen a kínos helyzetet elkerülendő, esélyt sem adunk magunknak felszabadultan viselkedni.

Jó, ha tudjuk, a szorongás, bár védő szerepe van, gyorsan válhat ártó, önértékelés romboló tényezővé. Az erősen szorongó emberek elszalasztják az élet nyújtotta lehetőségeket azzal, hogy megpróbálnak minél észrevétlenebbek, minél semlegesebbek, minél normálisabbak lenni. Ez paradox módon vezet a furcsa megítéléshez.

Tapasztalataim szerint a szorongás ellen az egyik legjobb módszer, ha mérlegeljük, hogy vajon a másik szemében milyenek vagyunk. Mielőtt rávágnánk, hogy biztosan borzalmas, gondoljuk át: mekkora esélye van annak, hogy a szerintünk vállalhatatlan tulajdonságainkat, viselkedésünket a másik is látja. Vagy ha látja, ő is negatívan értékeli? Különösen igaz ez, ha friss ismerettségről van szó.

Ahelyett, hogy magunkban kételkednénk, érdemes abban kételkednünk, hogy jól mértük-e fel a társas helyzet veszélyességét.