Szerinted a világ igazságos?

Az igazságos világba vetett hit a szociálpszichológia egyik leghíresebb fogalma. Azt jelenti, hogy az emberek jelentős része meg van győződve arról, hogy a világ egy alapvetően kiszámítható és leginkább igazságosan működő hely. Talán első pillantásra ez a hit nagy megnyugvást nyújthat, mivel, ha a világ logikus, következményeken alapul és igazságos, akkor egyszerűen csak meg kell tanulnom a világ játékszabályait, és akkor velem szemben is igazságos lesz, azaz jó életem lesz.

Tovább olvasok >>

Keresd az életed királynőjét! Vagy mégsem?

A szerelem az egyik legfantasztikusabb érzés, amit életünkben átélhetünk, különösen, ha viszonozzák. Sokakkal fordul elő viszont, hogy szerelmük viszonzatlan marad: megtetszik nekik valaki, esetleg bele is szeretnek, ám érzéseik nem kölcsönösek. Ilyenkor, kívülről nézve világos a helyzet: kifejeztem, hogy többet szeretnék tőle, ő pedig világossá tette, hogy itt és most nem szeretne tőlem többet. A józan ész azt diktálná, hogy hagyjak fel próbálkozásaimmal, hiszen ettől az embertől nem remélhetem, amit kapni szeretnék tőle. Vannak, akik ilyen esetekben más stratégiához folyamodnak.

Tovább olvasok >>

Az imposztor munkaerő a legjobb!

Az imposztor szindróma, avagy annak az érzése, hogy valaki nem méltó az általa betöltött pozícióra, nem alkalmas elvégezni a munkát, nem elég jó valamilyen iskola elvégzésére, és az attól való félelem, hogy mindez kiderül, gúny, ítélet tárgyává válik a személy egy olyan probléma, amelyre sokan legyintenek. Akik így tesznek, azt feltételezik, hogy ez tipikusan az unatkozó, sikeres emberek problémája, hiszen látszólag ellentmondásos módon, a magukat imposztornak érző emberek általában jól végzik a munkájukat. Az imposztorság érzésének oka gyakran komoly önértékelési nehézségekre vezethető vissza.

Tovább olvasok >>

Új év, új én?

„New year, new me”, vagy ahogy Magyarországon elterjedt: „Új év, új én”. Első pillantásra egy rendkívül pozitív üzenet, azt sugallja, hogy az új évben lehetőségünk adatik egy teljesen új életre, egy teljesen új én kialakítására. Több kutatás és tapasztalataim szerint is, ez valójában egy igen haszontalan, sőt sok esetben akár káros üzenet is lehet. Már a fogadalom megfogalmazása kudarcra kárhoztathatja a megvalósítást!

Tovább olvasok >>

Létezik életközepi válság?

Talán mindenki tudja, mit jelent az életközepi válság: 40-50-60 év környékén, az ember varázsütésre rájön arra, hogy az élete rossz irányba tart, és még egy utolsó erőfeszítést tesz annak érdekében, hogy jó irányba terelje az életét. Ilyenkor szoktak a pasik elválni a feleségüktől, otthagyni a családjukat, venni egy piros cabriot, és elhajtani a naplementébe egy fiatalabb nővel.

Tovább olvasok >>

A pszichológusnál a gyermekkorról kell beszélni?

A pszichológust sokan képzelik el úgy, mint akinek alapvetően az a módszere, hogy jól kikérdezi a kliensét a múltjáról, különösen a gyerekkoráról, és majd valamilyen mély összefüggést talál a gyerekkori élmények és a jelen problémái között. Azt hiszem, ezért szokott előfordulni az, hogy már az első alkalommal sokan felkészülnek a gyerekkorukból. Leülnek, és ők maguk kezdenek el arról merengeni, hogy mi lehet az összefüggés a jelen és a múlt között: hol hibáztak a szüleim? lehet, mégis rossz gyerekkorom volt. Ilyenkor mintha a pszichológus helyett szeretnék elvégezni a munkát.

Tovább olvasok >>

Mire jó az irigység?

Az irigykedő embert szeretjük elítélni. Pontosítanék: a nyíltan irigykedő embert szeretjük elítélni. Szerintem titkon, magában sokkal több ember szokott irigykedni, mint amennyi bevallja. Azt mondják, nem illik irigykedni, pedig az irigységgel önmagában minden rendben van. Az irigység egyszerűen annyit jelent, hogy látok valamit, amit én is nagyon szeretnék magamnak. Akkor van gond az irigységgel, ha ehhez az érzéshez olyan gondolatok társulnak, amelyekkel leértékelem saját magam, vagy egyenesen el szeretném rontani más örömét.

Tovább olvasok >>

Beszéljünk a depresszív logikáról!

„Az egyik pillanatban még jól érzed magad, van energiád, aztán, mintha megnyomnának egy gombot, letörtté válsz, hirtelen minden nyomasztó lesz, és úgy érzed, nem érsz semmit.” Így beszélt a hangulatingadozásairól az a nő, aki hosszú ideje egy olyan férfival élt együtt, akit bár nagyon szeretett, igazán sosem tudott megbízni benne. Amit ő egy „gombnyomásnak” titulált, valójában egy jól bejáratott gondolkodási mintázat volt, amivel nap, mint nap elérte, hogy szörnyűnek tartsa magát, a világot és a jövőjét. Az ő példáján mutatok be most néhány tipikus logikai hibát, ami különösen jellemző az alacsony önértékelésű emberekre és a depressziósokra egyaránt.

Tovább olvasok >>

Az angyalok köztünk járnak – csak nem vesszük észre őket

Az angyalok köztünk járnak. Nap mint nap találkozunk velük, ám minél többet látjuk őket, annál jobban megszokjuk, hogy jelen vannak. Először örömmel tölti el a szívünket, hogy vannak még értékes emberek, vannak még, akik erejükön felül tesznek másokért, akik önzetlenek, akik figyelmesek. Aztán elkezdjük megszokni azt a kényelmet, amit egy ilyen ember, vagy ilyen emberek jelenléte teremt. Hiszen, ha van egy angyal munkatársam vagy barátom, akkor nekem nem kell gondolnom arra, hogy legyen nálam pendrive – ő majd úgy is ad; nem kell előre gondoskodnom arról, hogy hogyan jussunk el a nyaralás helyére – neki mindig van B terve; felesleges azzal törődnöm, hogy felkészüljek a közös prezentációra – ő tuti hozza az elvárhatót, ami kihúz engem is a slamasztikából. Végül az angyalok eltűnnek, mintha sosem lettek volna, mert észre sem vesszük őket. Vannak, akik egyenesen angyalkomplexusról beszélnek, vagy jófiú/jókislány szindrómáról.

Tovább olvasok >>