1.0Dr. Pál Kővágó, PhD psychologisthttps://kovagopal.hu/enrich600338<blockquote class="wp-embedded-content" data-secret="dyDkKO5adp"><a href="https://kovagopal.hu/en/2024/08/19/a-9-leggyakoribb-parkapcsolati-hiba/">A 9 leggyakoribb párkapcsolati hiba</a></blockquote><iframe sandbox="allow-scripts" security="restricted" src="https://kovagopal.hu/en/2024/08/19/a-9-leggyakoribb-parkapcsolati-hiba/embed/#?secret=dyDkKO5adp" width="600" height="338" title="“A 9 leggyakoribb párkapcsolati hiba” — Dr. Kővágó Pál pszichológus" data-secret="dyDkKO5adp" frameborder="0" marginwidth="0" marginheight="0" scrolling="no" class="wp-embedded-content"></iframe><script type="text/javascript"> /* <![CDATA[ */ /*! This file is auto-generated */ !function(d,l){"use strict";l.querySelector&&d.addEventListener&&"undefined"!=typeof URL&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage=function(e){var t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/[^a-zA-Z0-9]/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll('iframe[data-secret="'+t.secret+'"]'),o=l.querySelectorAll('blockquote[data-secret="'+t.secret+'"]'),c=new RegExp("^https?:$","i"),i=0;i<o.length;i++)o[i].style.display="none";for(i=0;i<a.length;i++)s=a[i],e.source===s.contentWindow&&(s.removeAttribute("style"),"height"===t.message?(1e3<(r=parseInt(t.value,10))?r=1e3:~~r<200&&(r=200),s.height=r):"link"===t.message&&(r=new URL(s.getAttribute("src")),n=new URL(t.value),c.test(n.protocol))&&n.host===r.host&&l.activeElement===s&&(d.top.location.href=t.value))}},d.addEventListener("message",d.wp.receiveEmbedMessage,!1),l.addEventListener("DOMContentLoaded",function(){for(var e,t,s=l.querySelectorAll("iframe.wp-embedded-content"),r=0;r<s.length;r++)(t=(e=s[r]).getAttribute("data-secret"))||(t=Math.random().toString(36).substring(2,12),e.src+="#?secret="+t,e.setAttribute("data-secret",t)),e.contentWindow.postMessage({message:"ready",secret:t},"*")},!1)))}(window,document); //# sourceURL=https://kovagopal.hu/wp-includes/js/wp-embed.min.js /* ]]> */ </script>https://kovagopal.hu/wp-content/uploads/2024/08/9_parkapcsolat-1024x1024.jpg10241024Párkapcsolatban lenni nem elengedhetetlen a boldogsághoz, de tény, ha jó párkapcsolatban vagyunk, az sokkal szebbé, jobbá varázsolja az életünket. Sokan teszik fel a kérdést, hogy miért megy tönkre olyan sok kapcsolat, különösen akkor, ha olyan jól indult, olyan jól működött. A massachusettsi egyetemen arra keresték a választ, mik a leggyakoribb okai annak, hogy megromlik egy párkapcsolat. Egy párkapcsolatban jó támaszkodni a másikra, jó érzés tudni, hogy ha szükségünk van valakire, akkor a társunk ott lesz a bajban. Sokan azonban olyannyira függni kezdenek partnerüktől, hogy el se tudják képzelni az életüket nélküle. Ez az elsőre romantikusnak tűnő érzés rendkívül káros tud lenni, hiszen egy idő után saját döntéseket sem fogunk tudni meghozni a párunk nélkül. Érdemes mindig tudatában lennünk annak, hogy párunk nem biztos, hogy örökké mellettünk lesz, és ezesetben nekünk kell egyedül megállnunk a lábunkon. Sokszor tapasztalom, hogy ha valakit túlságosan biztosra veszünk, idővel, egyre kevesebb figyelmet fordítunk rá. Ilyenkor nagy meglepetésként érhet, ha párunk elégedetlenné válik, de jó ha tudjuk: akit túlságosan biztosra veszünk, annak sokszor nem szentelünk elég figyelmet. A kapcsolat elején többször eszünkbe juthat a kérdés: vajon tényleg együtt maradunk? vajon a párom érzései őszinték? nem kacsintgat esetleg mások felé is? Ideális esetben ezek a bizalmatlanságok egyre elhalványulnak, és valódi biztonságot tudunk találni a másikban. Van azonban, amikor képtelenek vagyunk elengedni a bizalmatlanságunkat. Ez könnyen szétrombolhatja a kapcsolatot, mert a párunk a saját bizalmatlanságunkban a saját bizonytalanságát fogja megélni. Ilyenkor féltékenykedünk, szeretnénk, ha a párunk újra és újra, egyre hevesebben bizonyítaná be: csak minket akar. Az ilyen vallomásnak kétség kívül meg van a romantikája, de ha túl sokszor történik meg, értékét veszti, sőt éppen az ellenkezőjét érjük el: egyik fél sem bízik majd meg a másikban. Sok példán keresztül láttam, hogy az egymással szembeni bizalmatlanság szorongást szül. A másik fél elkezd túlteljesíteni, és azt várja, hogy ezzel visszaszerzi párja bizalmát. A túlteljesítés extrém esetben azt is jelentheti, hogy a bizalmatlanságot elkerülendő, mindent úgy a párunk kedvében járva próbálunk megtenni, ezzel is kimutatva elkötelezettségünket. Ebben a játszmában azonban senki sem lehet boldog: a bizalmatlan fél egyre többet akar, a túlteljesítés lesz a norma, és ha a párja saját akaratát akarja érvényesíteni, már gyanakvóvá válik. Az ilyen kapcsolatokban gyakori például, hogy idővel minden fontos döntést csak az egyik fél hoz meg, a másik fél pedig lenyeli a keserű pirulát. A belenyugvók sorsa végső soron önmaguk elvesztése a párkapcsolatban. Fontos, hogy megtanuljuk tisztán látni a másikat, felismerni a szeretetének, szerelmének és hűségének jeleit. Ehhez elsősorban azzal kell tisztában lennünk, hogy számunrka mik ezek a jelentésteli jegyek. Hasonlóképpen fontos azt is megtanulnunk, hogyan tudjuk hatékonyan kifejezni a másik iránti érzelmeinket. A szerelemről az az ideálkép él sokak fejében, hogy az két ember feltétel nélküli, szenvedélyes összeforrássa. Ha ez a szenvedély csökken, akkor baj van, azonnal tennünk kell valamit. A valóságban ez talán igaz lehet a kapcsolat első néhány hónapjára, esetleg első egy évére, de ezután fontos, hogy mindkét fél megtalálja saját magát a kapcsolatban, és ne csak egymás viszonyában tudjuk meghatározni önmagunkat. Attól, hogy valaki személyes teret szeretne magáénak tudni, nem jelenti azt, hogy nem szereti a másikat, hogy nem vágyik a közelségére. Sokan azonban sülve főve együtt vannak a párukkal, mindent megosztanak egymással, csak közösen mennek el bulizni, csak közös barátaik vannak. Ez a helyzet az első problémáig még ideálisnak is tűnhet, ám ekkor döbbenünk rá, hogy nincs kihez fordulnunk, hiszen mindent visszahallhat párja. Figyeljünk arra, hogy a legnagyobb szerelem hevében se adjuk fel örökre a határainkat, szervezzünk néha-néha pasis, vagy csajos esteket, ahol a párunk nincs jelen. Az ilyen élmények után csak még jobb érzés lesz visszatérni a párunkhoz. Ismerős a helyzet, amikor egy összejövetelen, ahol akár még jelen is van a párunk, másról se beszélünk, mint, mennyire kínos helyzetbe kerültünk a párunk miatt? Milyen elviselhetetlen fráter ez a pasi? Milyen kibírhatatlan hisztijei vannak ennek a nőnek? Tény, jól esik néha másoknak panaszkodni, de jó ha tudjuk: a legtöbb panaszunkra talán megoldást jelenthetne, ha azt elsősorban a párunkkal beszélnénk meg. A sok kis bosszantó részlet, amit nem osztunk meg a párunkkal, egy idő után egy hatalmas labdává, majd sziklává áll össze, és egy idő után már olyan veszekedésekben találjuk magunkat, aminek a kiváltó oka a legkisebb mértékben sincs kapcsolatban a történtekkel. Ilyen vita kerekedik ki a mosatlan ruhák nem megfelelő kezeléséből, vagy éppen egy flegmának gesztusból a családi ebédnél. Ezen a ponton érdemes feltennünk magunkban a kérdést: tényleg arról beszélünk-e, ami valóban nyomja a lelkünket? Bízzunk abban, hogy ketten képesek vagyunk felülemelkedni a hétköznapi problémákon, de ehhez mindenekelőtt párbeszédre van szükség: egymással. Sokszor könnyebb kerülő úton kiadni a gőzt. Amikor elégedetlenek vagyunk a párunkkal, és ezt nem merjük, nem tudjuk neki megmondani, egyszerűbbnek tűnik valami máson keresztül bosszút állni rajta. Például, ha megkér minket, hogy hozzunk el valamit a postáról, de mi elfelejtjük azt. Vagy amikor megkér minket, hogy húzzuk fel az ébresztőórát, de mi is elalszunk, mielőtt ezt megtettük volna. Ilyen esetben passzív módon fejtünk ki agressziót a párunkkal szemben. Jó, ha tudjuk, ez nem mindig történik tudatosan. Előfordul, hogy olyan bánt minket, amit még magunkban sem tudtunk megfogalmazni, csak azt érezzük, hogy valami nincs rendben, és ennek megfelelően reagálunk negatívan. Ilyen esetekben érdemes, ha végiggondoljuk: mindig így szoktam viselkedni? Ha a válasz nem, akkor érdemes elkezdeni keresni az okot, ami miatt elégedetlenek vagyunk, és – ahogy a 4. pontban láthattuk – beszélni róluk a párunkkal. Nem csak a partnerrel szembeni bizalmatlanságból fakadhat, hogy nem vagyunk biztosak a párkapcsolatban. A bizalmatlanság fakadhat belőlünk is. Ilyenkor hosszan merengünk azon: jó ez így nekem? Jövő hónapban együtt leszünk még? Vajon tettem-e olyan rosszat, ami miatt már haragszik rám, de még nem mutatta ki? A nagymértékű bizonytalanság önmagunkban borzasztóan romboló tud lenni a kapcsolatban, hiszen miközben arra törekszünk, hogy a párunk bizonytalanságát elhárítsuk, pont az ellenkezőjét érjük el. A párunk azt fogja látni, hogy nem vagyunk boldogok a kapcsolatban, és talán nem is illünk össze emiatt, hiszen mindketten sokat tettünk a kapcsolatért. Ennél még rosszabb, ha folyamatosan ott van a fejünkben egy „B-terv”, arra az esetre, ha jelenlegi párunk bemondaná az unalmast. Ha nem vagyunk képesek bízni egymásban, nem tudjuk elhinni, hogy a partnerünk jelen lesz, akkor az mintegy önbeteljesítő jóslat vezethet a kapcsolat megromlásához. Mindenki hallott már olyan kapcsolatról, amelyben nem vették komolyan egymást. Ahol csak időtöltésnek volt a másik, vagy „átmeneti megoldásnak”. Nos, kis mértékben, bárkivel előfordulhat, hogy nem veszi elég komolyan a párját, vagy éppen ellenkezőleg, túl komolyan veszi. Amikor azonban telnek múlnak a hetek, hónapok, és még mindig az „átmeneti megoldás” partnerünkkel vagyunk együtt, nem csak a másikat, de önmagunkat is becsapjuk. A másik ámítása, hosszú távon rengeteg fájdalmat okozhat. De saját magunkkal sem teszünk sokkal jobbat, hiszen igazi vágyaink helyett csapdába csaljuk magunkat. Minden párkapcsolatban vannak hullámvölgyek: betegségek, megcsalás, munkahely elvesztése… a sort szinte végtelenségig lehetne folytatni. Ezekben a nehéz pillanatokban a párkapcsolat egyik fő funkciója az volna, hogy egymásra támaszkodva, egymást felvidítva lépjünk előre. Ez jól hangzik leírva, de sokszor nehéz kivitelezni, hiszen ezek a nehézségek a pár mindkét tagjára kihatnak, mindkét fél elnyűtt, ideges, szorong. Egy tipikus megoldási kísérlet lehet (különösen férfiaknál) annak hajtogatása, hogy „nincsen semmi baj/minden rendbe jön”. A másik támogatása nem azt jelenti, hogy megpróbáljuk elterelni a figyelmét a bajról, mint egy gyereknél. Sokkal inkább azt, hogy együtt tudunk osztozni a bajban, a nehézségekben, de ehhez a elsősorban a nehézségek el- és felismerése a legfontosabb. Jó, ha beszélünk ezekről a nehézségekről, esetleg megkérdezzük, tehetünk-e a másikért valamit. Ha „semmit” válasz jön, az esetek nagy részében jólesik egy ölelés, annak kimutatása, hogy a szerettünk mellett állunk. Sok esetben a problémát nem tudja megoldani a másik fél, de rengeteget tehet azzal, hogy erőt ad a megoldáshoz. Sokszor olyan nehézségek érnek bennünket, amelyek nem köthetőek a párkapcsolathoz. Betegség, haláleset, munkahely elvesztése, csalódások az élet egyéb területein, mind-mind olyan nehézségek, amelyek párkapcsolattól függetlenül is megtörténhetnek velünk. Vannak olyan nehézségek, amelyek megoldása nem csak tőlünk függ, ahol érzelmi támaszon kívül nem számíthatunk másra. Ilyenkor könnyen belesüppedhetünk a reménytelenség érzésébe. Minél inkább reménytelennek érezzük a saját helyzetünket, az észlelésünk, a gondolkodásunk annál inkább olyan módon változik meg, hogy ezt megerősítse.Egy idő után már abban is a rosszat fogjuk látni, ami korábban örömmel töltött el. Próbáljunk ilyenkor másra fókuszálni az életünkben, például azokra, akik közel állnak hozzánk, akikre támaszkodhatunk. A külvilág számára a saját reménytelenségünk ijesztő is lehet, hiszen ezzel óhatatlanul elzárjuk magunkat mások elől. Egy kis nyitás, még ha nehéz is elsőre, csodákat tud tenni, hiszen felismerhetjük, hogy az életben számos olyan kapcsolat van (akár pár, akár baráti, családi), akikért érdemes nem elveszítenünk a reményt.