1.0Dr. Pál Kővágó, PhD psychologisthttps://kovagopal.hu/enrich600338<blockquote class="wp-embedded-content" data-secret="1JAJZSZgzy"><a href="https://kovagopal.hu/en/2024/08/19/veszekedes-ami-osszehoz/">Veszekedés, ami összehoz</a></blockquote><iframe sandbox="allow-scripts" security="restricted" src="https://kovagopal.hu/en/2024/08/19/veszekedes-ami-osszehoz/embed/#?secret=1JAJZSZgzy" width="600" height="338" title="“Veszekedés, ami összehoz” — Dr. Kővágó Pál pszichológus" data-secret="1JAJZSZgzy" frameborder="0" marginwidth="0" marginheight="0" scrolling="no" class="wp-embedded-content"></iframe><script type="text/javascript"> /* <![CDATA[ */ /*! This file is auto-generated */ !function(d,l){"use strict";l.querySelector&&d.addEventListener&&"undefined"!=typeof URL&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage=function(e){var t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/[^a-zA-Z0-9]/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll('iframe[data-secret="'+t.secret+'"]'),o=l.querySelectorAll('blockquote[data-secret="'+t.secret+'"]'),c=new RegExp("^https?:$","i"),i=0;i<o.length;i++)o[i].style.display="none";for(i=0;i<a.length;i++)s=a[i],e.source===s.contentWindow&&(s.removeAttribute("style"),"height"===t.message?(1e3<(r=parseInt(t.value,10))?r=1e3:~~r<200&&(r=200),s.height=r):"link"===t.message&&(r=new URL(s.getAttribute("src")),n=new URL(t.value),c.test(n.protocol))&&n.host===r.host&&l.activeElement===s&&(d.top.location.href=t.value))}},d.addEventListener("message",d.wp.receiveEmbedMessage,!1),l.addEventListener("DOMContentLoaded",function(){for(var e,t,s=l.querySelectorAll("iframe.wp-embedded-content"),r=0;r<s.length;r++)(t=(e=s[r]).getAttribute("data-secret"))||(t=Math.random().toString(36).substring(2,12),e.src+="#?secret="+t,e.setAttribute("data-secret",t)),e.contentWindow.postMessage({message:"ready",secret:t},"*")},!1)))}(window,document); //# sourceURL=https://kovagopal.hu/wp-includes/js/wp-embed.min.js /* ]]> */ </script>https://kovagopal.hu/wp-content/uploads/2024/08/veszekedes.jpg20482048Sok férfitől hallom, hogy „állandóan veszekszünk a párommal”. Amikor arról kérdezem őket, mi a vita kiváltó oka, nagyon változatos válaszokat kapok. Az összezörrenéseket általában a nő kezdeményezi, a nő borítja ki a bilit, sokszor a férfi számára érthetetlen okból kifolyólag. A vita oka? A legkisebb, leghétköznapibb botlások, tévedések, de gyakran még tévedés sem kell hozzá. Íme néhány példa: „Hangosan szuszogsz!”, „Már nem is szólsz hozzám?!”, „Hagyj, ne faggass, nem akarok beszélni róla!” Az ilyen viták látszólag csak feszültségkeltésre jók, sok férfi panaszolja, hogy a barátnője, felesége „hisztis”, sőt tulajdonképpen a nők „természetüknél fogva” állandóan balhéznak. A férfiakat az ilyen viták értelemszerűen bosszantják, ám ezen túl azt érzik, hogy nem állnak stabilan két lábbal a földön, mert az az ember, akit szeretnek, folyamatosan bosszantja, kritizálja őket. Semmi nem jó, ahogy van: egyszer az a veszekedés vége, hogy többet kellene összebújni, másszor pedig éppen az ellenkezője. A férfiak gyakran úgy érzik, hogy egyenesen a férfiasságuk kérdőjeleződik meg az állandó kritizálás miatt. De mi történik a nő fejében? Nos, amikor a miértekről kérdezgetem a nőket, sokszor falakba ütközök, mert látszólag nincs egységes válasz, nincs általános miért. Van viszont egy forgatókönyv, ami rengetegszer megismétlődik: A nő nagyon várja a találkozást, arra gondol, mennyire jó is lesz majd együtt lenni a másikkal, esetleg megosztani a napi bajokat, gondokat. Megérkezik a férfi, és valamit rosszul csinál, valami nem teljesen úgy történik, egyszerűen nem szól semmit, vagy többet szól, mint amennyit kellene. A nő ilyenkor becsapva érzi magát, és mivel a vágyát már nem lehet megjavítani, hiszen annak pont az a lényege, hogy csak úgy megtörténjen, megpróbálja kerülő úton, furfanggal megszerezni az intimitást. A vita paradox módon gyakran nem azért van, mert távolabb szeretne menni az egyik fél a másiktól, hanem sokkal inkább az intimitás, az érzelmi kommunikáció hiányának jele. A vita jelentése ilyenkor az, hogy „gyere közelebb!”. A férfiak és nők között létezik egy alapvető különbség: a férfiak logikusan gondolkodnak, és a veszekedéskor azt látják, hogy a nő veszélyes, távol kell tőle maradni, később pedig ki kell engesztelni – természetesen észérvekkel. Ez az engesztelés sokszor olaj a tűzre, mert egyértelműen a vita következménye, és nem pedig az intimitás megteremtését segíti elő. A nő szemében ez okoskodás, kekeckedés, azt éli meg, hogy a férfi nem érti, mit is akar közölni valójában. A nők ezzel szemben elsősorban érzelmileg közelítenek az élethelyzetekhez, az érzelmek nyelvén próbálják elérni a vágyott közelséget, megértést. Az ehhez hasonló szituációkban a vita azért alakul ki, mert a csalódottságot és az ezzel járó feszültséget ilyen módon lehet levezetni a másikon. Hogy mi a megoldás? Az érzelmek őszinte felvállalása a kapcsolatban – ehhez sokszor elengedhetetlen a türelem és a kreativitás. Amikor párunk kis dolgokért vitatkozik velünk, éljünk a gyanúperrel, hogy nem öleljük, nem szeretjük eléggé, esetleg nem figyelünk rá eléggé, vagy pedig nem mutatjuk ki úgy a szerelmünket, ahogy az neki valóban hihető és megnyugtató. A párkapcsolatban lehetőségünk van arra, hogy egymást kiegészítsük. Ahhoz azonban, hogy ez jól működjön, meg kell tanuljuk egymás egyedi nyelvét.  A jól működő párkapcsolatért, egymásért meg kell dolgozni!