Sok férfitől hallom, hogy „állandóan veszekszünk a párommal”. Amikor arról kérdezem őket, mi a vita kiváltó oka, nagyon változatos válaszokat kapok. Az összezörrenéseket általában a nő kezdeményezi, a nő borítja ki a bilit, sokszor a férfi számára érthetetlen okból kifolyólag. A vita oka? A legkisebb, leghétköznapibb botlások, tévedések, de gyakran még tévedés sem kell hozzá. Íme néhány példa: „Hangosan szuszogsz!”, „Már nem is szólsz hozzám?!”, „Hagyj, ne faggass, nem akarok beszélni róla!”

Az ilyen viták látszólag csak feszültségkeltésre jók, sok férfi panaszolja, hogy a barátnője, felesége „hisztis”, sőt tulajdonképpen a nők “természetüknél fogva” állandóan balhéznak. A férfiakat az ilyen viták értelemszerűen bosszantják, ám ezen túl azt érzik, hogy nem állnak stabilan két lábbal a földön, mert az az ember, akit szeretnek, folyamatosan bosszantja, kritizálja őket. Semmi nem jó, ahogy van: egyszer az a veszekedés vége, hogy többet kellene összebújni, másszor pedig éppen az ellenkezője. A férfiak gyakran úgy érzik, hogy egyenesen a férfiasságuk kérdőjeleződik meg az állandó kritizálás miatt.

De mi történik a nő fejében? Nos, amikor a miértekről kérdezgetem a nőket, sokszor falakba ütközök, mert látszólag nincs egységes válasz, nincs általános miért. Van viszont egy forgatókönyv, ami rengetegszer megismétlődik:

A nő nagyon várja a találkozást, arra gondol, mennyire jó is lesz majd együtt lenni a másikkal, esetleg megosztani a napi bajokat, gondokat. Megérkezik a férfi, és valamit rosszul csinál, valami nem teljesen úgy történik, egyszerűen nem szól semmit, vagy többet szól, mint amennyit kellene. A nő ilyenkor becsapva érzi magát, és mivel a vágyát már nem lehet megjavítani, hiszen annak pont az a lényege, hogy csak úgy megtörténjen, megpróbálja kerülő úton, furfanggal megszerezni az intimitást.

A vita paradox módon gyakran nem azért van, mert távolabb szeretne menni az egyik fél a másiktól, hanem sokkal inkább az intimitás, az érzelmi kommunikáció hiányának jele. A vita jelentése ilyenkor az, hogy “gyere közelebb!”.

A férfiak és nők között létezik egy alapvető különbség: a férfiak logikusan gondolkodnak, és a veszekedéskor azt látják, hogy a nő veszélyes, távol kell tőle maradni, később pedig ki kell engesztelni – természetesen észérvekkel. Ez az engesztelés sokszor olaj a tűzre, mert egyértelműen a vita következménye, és nem pedig az intimitás megteremtését segíti elő. A nő szemében ez okoskodás, kekeckedés, azt éli meg, hogy a férfi nem érti, mit is akar közölni valójában.

A nők ezzel szemben elsősorban érzelmileg közelítenek az élethelyzetekhez, az érzelmek nyelvén próbálják elérni a vágyott közelséget, megértést. Az ehhez hasonló szituációkban a vita azért alakul ki, mert a csalódottságot és az ezzel járó feszültséget ilyen módon lehet levezetni a másikon.

Hogy mi a megoldás? Az érzelmek őszinte felvállalása a kapcsolatban – ehhez sokszor elengedhetetlen a türelem és a kreativitás. Amikor párunk kis dolgokért vitatkozik velünk, éljünk a gyanúperrel, hogy nem öleljük, nem szeretjük eléggé, esetleg nem figyelünk rá eléggé, vagy pedig nem mutatjuk ki úgy a szerelmünket, ahogy az neki valóban hihető és megnyugtató. A párkapcsolatban lehetőségünk van arra, hogy egymást kiegészítsük. Ahhoz azonban, hogy ez jól működjön,

meg kell tanuljuk egymás egyedi nyelvét. A jól működő párkapcsolatért, egymásért meg kell dolgozni!